Ondrej Dostál a parlamenti együttműködésről és a szlovák−magyar viszonyról
A 90−es években újságíróként a Sme napilap belpolitikai kommentátoraként dolgozott elsősorban kisebbségi és emberi jogi témák foglalkoztatták. Írásaiban mindig empátiával viszonyult a magyar kérdéshez e témában számos kötete publikációja is megjelent. 2001−től a M.R.Štefánik Konzervatív Intézet igazgatója a közvélemény azonban az elmúlt években elsősorban polgárjogi aktivistaként ismeri. A nyelvtörvényt nyilvánosan megsérti majdfeljelenti önmagát az MKP 2009−es tiltakozó nagygyűlésén pedigegyedüli szlovákként felszólal és elítéli a jogszabályt. Hisz abban hogy szlovákoknak és magyaroknak a megértés útját kell keresniük. 2010 júniusában újabb kanyart vesz élete. A Polgári Konzervatív Párt (OKS) alelnökeként a Most−Híd listáján három párttársával együtt bejut a parlamentbe ám a frakción belüli együttműködéssel elégedetlen. Amikor ONDREJ DOSTÁLT felkértem beszélgetésre elsősorban arra voltam kíváncsi vajon új helyzete fölülírta−e korábbi nézeteit. A válasz az alábbi beszélgetésből kiderül.
Ma már mindenki számára teljesen egyértelmű hogy nem felhőtlen a viszonyuk a Most−Híddal hiszen már hangosan is megfogalmazták hogy elégedetlenek a frakción belüli kommunikációval az információáramlással.
Valóban vannak gondok amelyek elsősorban abból adódnak hogy pártunk az OKS nem közvetlen részese a kormánykoalíciós elképzelések alakításának. Jobb esetben a Most−Híd frakción keresztül van esélyünk a döntések befolyásolására. Rosszabb esetben viszont a kormánykoalíció négy pártja meghozza a döntést mi pedig megpróbálhatjuk a parlamenti jóváhagyás soránaz elképzeléseinket beépíteni a javasla− tokba itt azonban már alig van esélyünkarra hogy komoly változásokat elérjünk és ez úgy gondolom nem jó.
Mennyire tisztázták a kezdetekkor – amikor eldőlt hogy a Most−Híd listáján indulnak – az együttműködésnek a szabályait?
A választások előtt úgy ítéltük meg hogy kettős koalíció létrehozása kockázatos lenne a 7 százalékos küszöb miatt így számunkra az is elfogadható volt hogy a Most−Híd választási listáján induljunk. Ez a megállapodás azonban nem foglalkozott a választások utáni együttműködés szabályaival. Ez persze részben összefüggött azzal hogy aligha gondolta bárki is hogy az OKS 14 jelöltjéből négyen bejutunk a parlamentbe. A helyzet merőben más lenne ha az OKSnek csak egy képviselője lenne.
Az OKS nem részesült a szavazatokért járó állami támogatásból tehát az anyagi kérdéseket sem tisztázták?
A választások előtt valóban nem tisztáztuk utána pedig a Most−Híd elutasított bennünket. Persze nem értünk ezzel a helyzettel egyet mert a választási sikerhez mi is hozzájárultunk. A párt működése is pénzbe kerül s nekünk az anyagi helyzetünk nem lett jobb azáltal hogy lett négy képviselőnk. Az lenne korrekt ha mi is részesülnénk a támoga− tásból. Egyelőre azonban ezt a kérdést nem rendeztük bár nem is tartjuk napirenden.
Önök mind a négyen parlamenti képviselők maradtak senki nem vállalt kormányzati pozíciót holott a végrehajtó hatalomban a munka valószínűleg sokkal hatékonyabb. Kaptak valamilyen ajánlatot?
Konkrét posztról nem esett szó ugyanakkor mi mind a négyen úgy gondoltuk: számunkra fontosabb a parlamenti munka. Természetesen a végrehajtó hatalomba minden gond nélkül tudtunk volna szakembereket ajánlani de ezzel a kéréssel nem kerestek meg bennünket.
A nyilatkozatok alapján decembertől vált igazán feszültté az OKS és a Most−Híd viszonya Bugár Béla – többek közt – felrótta Önöknek hogy parlamenti ténykedésüket pártépítésre használják. Hogyan értékeli mostani helyzetüket még mindig szilárd tagjai a frakciónak?
Mi elsősorban a kormánykoalíciónak vagyunk a szilárd tagjai. Ezt a választási időszak legelején is hangsúlyoztuk amikor nyilvánosan ígéretet tettünk a koalíció támogatására. Ugyanakkor azt is egyértelműen kimondtuk hogy mi a pártunk érdekeit tartjuk szem előtt elsődleges célunk hogy az OKS elképzeléseit érvényre jutassuk.
Azt azonban nem sikerült elérniük hogy a koalíciós tanács ülésein is képviseltessék magukat…
Rögtön a választások után jeleztük hogy mi is részesei kívánunk lenni a koalíciós tanács döntéseinek ez persze nem önálló küldöttséget jelent hanem a Most−Híd küldöttségének tagjaként. A javaslatunkat elutasították nem tudom hogy ez a Most−Hídnak jelentett gondot vagy pedig a koalíció többi tagjának. Most tehát a döntésekről közvetett információkat kapunk s így nem vagyunk részesei a döntéshozatalnak. A frakción belüli kommunikáció pedig nem mindig zökkenőmentes. Erről januárban tárgyaltunk is Solymos Lászlóval hiszen ennek javítása elsősorban az őfeladata.
A közelmúltban kilátásba helyzete kilépésüket ha a helyzet nem javul. Ez a szándékuk jelenleg mennyire reális minek kell történni ahhoz hogy kilépjenek a frakcióból?
Valóban egy újságírói kérdésre válaszolva elmondtam hogy nem zárhatom ki ezt a lehetőséget sem de jelenleg ez még nem aktuális. Így arra sem tudok válaszolni hogy minek kellene tör− ténni ahhoz hogy kilépjünk. Persze eljöhet az idő hogy mind a két félnek jobb lesz ha nem leszünk a frakció tagjai de erről egyelőre nincs szó.
Sok bírálat érte már Bugár Béla pártját a választások óta. Az OKS mennyire elégedettek a Most−Híd politikájával a párthoz köthető botrányokkal kapcsolatban önöknek voltak kérdéseik és kaptak magyarázatot?
Tagadhatatlan a kezdetekkor volt néhány jelölése a pártnak amely nekünk sem tűnt jó döntésnek de ezeket korrigálták is még mielőtt a kérdéseinket feltehettük volna. A Most−Híd dön− téseiért a pártnak kell vállalni a felelősséget ezeket mi nem tudjuk befolyásolni.
A Most−Híd megalakulásakor a szlovák−magyar kapcsolatok újrafogalmazását ígérte. Ez azonban tartalommal nem töltődött meg hiszen a kisebbségpolitika terén a párt komoly eredményeket nem ért el. Ön szerint ennek mi az oka?
A kisebbségi jogalkotás terén a koalíció többi pártjának fenntartásai miatt lassú az előrehaladás. Ez most megmutatkozott a nyelvtörvény kapcsán is. Két éve amikor Maďarič minisztériuma előterjesztette a nyelvtörvény módosítását az akkor még ellenzéki pártok hevesen bírálták és elutasították a szankcionálás lehetőségét most viszont a szankciók eltörléséhez már hiányzott a politikai akarat a Most−Hídon és az OKS−en kívül egyetlen párt sem támogatta a büntetésekre vonatkozó részek kiiktatását.
2009 szeptemberében a dunaszerdahelyi nagygyűlésen − egyedüli szlovákként − bírálta a törvényt károsnak rossznak és fölöslegesnek nevezte azt. A parlament azóta ugyan enyhített a jogszabályon de a szankciókra vonatkozó szabályozás egy része benne maradt. Miért szavazott a törvényre? Megváltozott helyzetében már másként ítélte meg?
Továbbra is azt gondolom Szlovákiának nincs szüksége erre a törvényre hatályon kívül kellene helyezni és teljesen új törvényt kellene kidolgozni amely a közszféra nyelvhasználatát szabályozná és a magánszférát nem érintené. Tehát a meggyőződésem nem változott ezúttal azonban csak két lehetőségünk volt. Egyrészt vagy jóváhagyjuk a törvény kompromisszumos változatát a szűkített szankciókkal. Vagy nem hagyjuk jóvá és akkor ér vényben marad a korábbi törvény. Meggyőződésem hogy ezzel a módosí tással is jobb lett a törvény ennek ellenére mindent megtettem annak érdeké− ben hogy a büntetés kikerüljön belőle hiszen tagja voltam a módosítást előkészítő csoportnak. Nyomásgyakorlásunknak is köszönhető hogy a büntetés nem kötelező csak mint lehetőség szerepel a törvényben és a büntethetők köre is jelentősen szűkült. Kompromisszumként született meg tehát a jelenlegi forma és már csak a jogi személyek büntethetőek ha államnyelven nem teszik közzé az emberek életét testi épségét és vagyonát veszélyeztető információkat. Vagyis a kalászi színjátszókra és hasonló esetekben már nem róható ki bírság.
Úgy fogalmazott: két lehetőségük volt. Holott volt egy harmadik alternatíva is mégpedig hogy sokkal erőtel− jesebben harcosabban lépnek fel a szankciók ellen. Érveiket az EU az EBESZ és a Velencei Bizottság is erősíthette volna.
Az OKS már a kormányprogram kidolgozásakor is a szankciók megszüntetését javasolta a politikai akarat azonban ehhez nem volt meg és később sem a módosítás megfogalmazásakor. Mi Bugár Béláékkal és még más kollégák is ezt szorgalmaztuk de a kulturális minisztérium ellenezte a javaslatot azzal érvelve hogy e nélkül a jogszabály végrehajthatatlan. Ugyanakkor azt gondolom már csak szimbolikus jelentőségű hogy még mindig tartalmaz szankciókat. De nem mellékes a kormánypárti képviselők száma sem ha a koalíció vezetői meg is állapodtak volna a szankciók eltörlésében a parlamenti szavazáskor négy képviselő is elég lett volna hogy ezt megakadályozza és akkor is marad az eredeti törvény.
Az ön értelmezésében mi az oka hogy a szlovák többség még a demokratikus térfélen is ennyire elutasító a kisebbségi kérdés rendezését illetően?
Ennek két magyarázata is lehet. Egyfelől a demokratikusan gondolkodó szlovák politikusoknak is előítéleteik és fenntartásaik vannak a magyar kisebbséggel szemben és a legtöbben úgy gondolják nem kell annyira előzékenynek lenni. Másfelől van egy pragmatikusabb magyarázat is. A kormányoldalon sokan tartanak attól hogy ha kedveznek a magyaroknak akkor ezt az ellenzék a Smer és az SNS felhasználja ellenük. Tehát a koalíciós pártok ezért is tartózkodóak nem akarnak teret adni a nacionalistáknak.
Ezeknek a napoknak a központi témája már a magyarok kettős állampolgársága. Ez ön szerint is veszélyforrást jelent Szlovákiára nézve?
Összetett kérdésről van szó. Bizonyos mértékig értem az itt élő magyarokat hogy kettős identitásuk van és nemcsak Szlovákiához hanem a történelmük és a kultúrájuk miatt Magyaror− szághoz is kötődnek. De nem tartom szerencsésnek a magyar törvény jóváhagyását annak időzítését. Érzékeny kérdésről lévén szó arról a szlovák féllel is konzultálni kellett volna. Ugyanakkor elutasítom a Fico−kormány válaszlépését is. A KDH által is megtámogatott törvény nagyon rossz megoldás volt. Elfogadhatatlan hogy szlovák állampolgárok elveszítsék állampolgárságukat. Ezért is egyértelműen azt a hárompárti koalíciós javaslatot támogatom amely megszüntetné ezt a jogállapotot.
További javaslatok is vannak a parlamentben. A KDH például azt szeretné elérni hogy bizonyos foglalkozások betöltésekor megengedhetetlen legyen a kettős állampolgárság. Ezt adekvátnak tartja?
Nem tartom ezt jó megoldásnak csakhogy ismét azt látjuk hogy ha nemsikerül közös nevezőre jutni a kérdésben előfordulhat hogy a törvény módosítása megbukik és marad a jelenlegi állapot amit a legrosszabb megoldásnak tartanék. Valóban úgy vélem hogy sokkal súlyosabb ha valaki elveszíti állampolgárságát mint az hogy a védelmi erőkhöz tartozók nem lehetnek kettős állampolgárok mert tőlük az állam nagyobb lojalitást vár el. Egyébként azt sem gondolom hogy a kettős állampolgárság automatikusan illojalitást jelentene az állammal szemben.
Az OKS a parlamentben sokszor megfogalmazott már a koalíciótól eltérő álláspontot. Nem tartanak attól hogy ez megkoptatja a párt hitelét hiszen folyamatosan kénytelenek meg− hátrálni?
Tény hogy nap mint nap kompromisszumokat kötünk és van amikor meghátrálunk. Ha betartanánk választási programunkat a koalíciós javaslatok felét sem szavazhatnánk meg. De természetesen szerény lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk minél következetesebben képviselni az OKS politikáját. Kompromisszumkészség nélkül viszont a kormány megbukna hiszen széles koalícióról van szó a kompromisszum egyénként is a politikához tartozik.
Bízik abban hogy a sok feszültség ellenére is van négy éve a kormánynak?
Bízom benne hogy minden párt felelősségteljesen viszonyul ehhez a kérdéshez a nagyon sok konfliktus sérelem és gond ellenére is. A kormány megalakulása után mindenki azzal számolt hogy mi és az Egyszerű Emberekokozzák majd a koalíciónak a legtöbb gondot. Mi a koalíció fenntartásában vagyunk érdekeltek. Természetesen nem zárhatjuk ki a kormány bukásának a lehetőségét sem de az OKS nem lesz ennek az okozója.
Molnár Judit rozhovor bol uverejnený v Szabad Újság dňa 9. februára 2011.